Az angolszász Anglia történelme a középkor korai szakaszától a normann hódítás közötti időszakot öleli fel. A Római Birodalom bukásától és az ezt követő Angolszász Királyság megalakulásától 1066-ig tartott. Az 5. és 6. századi angolszász Angliáról fennmaradt töredékes tudásanyagot egy Gildas nevű 6. századi brit írónak köszönhetjük. Erre az időszakra tehető a legendás Artúr király uralkodásának ideje is, bár azt nem sikerült tisztázni, hogy ő valóban létező személy volt-e. Az Angolszász Krónikát az angol nép történetéről a 9. századtól kezdték írni, mely szentek életéről szól, azonban költeményeket, régészeti leletekkel kapcsolatos leírásokat és helyiségneveket is tartalmaz. A 7. és 10. század közötti időszak fő témája a kereszténység elterjedése és Anglia politikai egyesítése volt. A feltételezések szerint a kereszténységet három irányból terjesztették el Angliában. Róma délen, Skócia és Írország északon, illetve nyugaton fejtette ki a hatását. 500 környékén Anglia területén hét kisebb, önálló királyság létezett: az úgynevezett Heptarchia ( Northumbria, Mercia, Kelet-Anglia, Essex, Kent, Sussex, és Wessex ). Az angolszász királyságok gyakran léptek háborús koalícióra.