A legfőbb törvényhozó szerv a parlament (Houses of Parliament), mely a Lordok Házából (House of Lords) és az Alsóházból (House of Commons, szó szerint „közösségek háza”, képviselőház) áll. Az Alsóház 524 képviselőjét egyidőben, egyéni választókerületi rendszerben, általános, egyenlő és titkos szavazással, egyszerű többséggel választják (az elhunyt vagy lemondott képviselők helyét időkőzi pótválasztásokon töltik be). Általában ötévenként tartanak alsóházi választásokat, de a miniszterelnök

Az uralkodó jogilag ugyanolyan nélkülözhetetlen része a törvényalkotás folyamatának, mint a parlament. A törvények a királynő szentesítésével (Royal Assent) lépnek életbe, ezt a jóváhagyást azonban évszázadok óta nem tagadták meg. Hasonlóképpen számos, az uralkodót érintő döntéshez (például királyi család tagjainak házassága) a Parlament jóváhagyása kell. Egy extrém példa VIII. Edward 1936-os lemondása: a király elküldte lemondási szándékát (lemondónyilatkozatát) a parlamentnek, az erről törvényt hozott, amit megküldött a királynak, az aláírta, és ezzel szűnt meg királynak lenni.

A végrehajtó hatalom a parlamentben többséggel bíró párt által adott szűkebb kormány (kabinet) és elsősorban a miniszterelnök (a kormánypárt vezére, Leader) kezében van. A kormány a minisztériumok, az állami szintű közigazgatási szervek és más állami intézmények, az erőszakszervezetek, állami tulajdonban lévő vállalatok irányításáért felel.

Az önkormányzat kétszintű, kivéve a 32 londoni kerületet és 36 egyéb városi kerületet.

Az anglikán egyház névleg az állam vallása, feje az uralkodó, legmagasabb rangú főpapja a canterbury érsek. Az 1707-es trónöröklési törvény (Act of Settlement) a katolikusokat és katolikussal házasságot kötőket kizárja az utódlásból.

A köztisztviselők (civil servants) a Korona szolgálói, a minisztereknek tartoznak felelősséggel. Ha a miniszter megy, a köztisztviselő marad. Számuk 1990-ben félmillió körül volt.